Grand Café

Villanyfüzet

2007.március

Bűnügyi regény (Romanzo criminale)

Bűnügyi regény2005, színes feliratos olasz-francia-angol krimi, 152 perc, rendező: Michele Placido, író: Giancarlo De Cataldo, forgatókönyvíró: Giancarlo De Cataldo, Sandro Petraglia, Michele Placido, Stefano Rulli, operatőr: Luca Bigazzi, zene: Paolo Buonvino, vágó: Esmeralda Calabria, szereplők: Pierfrancesco Favino (a Libanoni), Stefano Accorsi (Scialoja), Claudio Santamaria (Dandi), Anna Mouglalis (Patrizia), Kim Rossi Stuart (Freddo), Riccardo Scamarcio (Nero), Jasmine Trinca (Roberta), Toni Bertorelli (La Voce)

Giancarlo De Cataldo egy olasz bíró, és mint ilyen igen járatos maffiaperekben. Ez csak azért érdekes, mert De Cataldo írni is szokott, maffiatörténeteket persze, amikben magától értetődően elég sok valós elem rejtezik. Ez azért érdekes számunkra, mert jelen film is a tiszteletre méltó bíró úr egyik röpke, alig 600 oldalas regényéből született, ami egyrészt magyarázat a címre, másrészt garancia az izgalmas és valóságízű sztorira. Azt meg már csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy filmünk rendezője nem más, mint a korábban a televíziós maffia-illúzióvilágban Cattani felügyelő alakjában alaposan megmártózó Michele Placido, a Polip c. sorozat tragikus sorsú hőse. Epikus maffiafilmre számíthatunk tehát, nagyjából a Keresztapa vagy a Volt egyszer egy Amerika modorában, epikus méretben, több évtizedet átölelve. A film a hatvanas évektől a kilencvenes évekig követi a Libanoni és bandájának történetét, az első kocsilopástól az első drogüzleten át, véres leszámolásokon keresztül a kegyetlen hatalomátvételig, az egészen magas kormánykörökig hatoló korrupcióig, és az ehelyütt el nem mondható végkifejletig. Egy maffiafilm nem lenne igazi egy méltó ellenfél nélkül, így a bandával együtt kísérhetjük nyomon a fiatal Sciaola felügyelő hosszú harcát a bűnözőkkel, mely közben természetesen az egyik bandatag barátnőjébe is halálosan beleszeret. Izgalom, kegyetlenség, kitartó párharc, kódolt tragédia és természetesen az egy epizódszerep erejéig felbukkanó Michele Placido teszi kötelezővé a filmet.

Halálos szívdobbanás (De battre mon coeur s'est arreté)

Halálos szívdobbanás2005, színes, feliratos, francia, 107 perc, rendező: Jacques Audiard, forgatókönyvíró: Jacques Audiard, Tonino Benacquista, zeneszerző: Alexandre Desplat, operatőr: Stéphane Fontaine, jelmeztervező: Virginie Montel, vágó: Juliette Welfling, szereplők: Romain Duris (Thomas Seyr), Niels Arestrup (Robert Seyr), Jonathan Zaccai (Fabrice), Gilles Cohen (Sami), Linh Dan Pham (Miao Lin), Aure Atika (Aline). Emmanuelle Devos (Chris)

Na, itt egy érdekes keverék: maffia és zongoraművészet. Francia filmben ráadásul, méghozzá klasszikus és kortárs alter soundtrack kíséretében. A rendezőnket már ismerhetjük A számat figyeld! című korábbi munkájáról, hovatovább a különböző kritikák máris Henri Georges-Clouzot és Jean-Pierre Melville utódjaként emlegetik. Krimiről van szó tehát, méghozzá francia krimiről, amiből nyílván következik, hogy a történet nem merül ki csak a bűnözésben, hanem lesz benne moralizálgatás és dráma is. A történet hőse a 28 éves Thomas, aki az ingatlanpiac árnyékosabb oldalának aktív szereplője, és mint ilyen, főleg bézbólütőkkel meg zsáknyi patkánnyal érkezik a tárgyalásra. Segít emellett apja nem kevésbé mocskos üzleteinek elintézésében is, valamint legjobb barátjának nőjével tölti ráérő idejét. Mégis, valami hiányzik, amit elvesztett akkor, mikor anyja tíz éve elhunyt. Thomas akkor hagyta abba ígéretesnek induló zongorista karrierjét, amit most egy virtuóz kínai zongoratanárnő segítségével remél feltámasztani. Hogy az általában ütésre használt kéz hogy birkózik meg ismét a billentyűkkel, az már az egymás nyelvét nem beszélő tanáron és tanítványon múlik.

Ahogy tetszik (As You Like It)

Ahogy tetszik2006, színes feliratos amerikai-angol filmdráma, 134 perc, rendező: Kenneth Branagh, író: William Shakespeare, forgatókönyvíró: Kenneth Branagh, zeneszerző: Patrick Doyle, operatőr: Roger Lanser, producer: Kenneth Branagh, Judy Hofflund, Simon Moseley, vágó: Neil Farrell, szereplők: Bryce Dallas Howard (Rosalind), Brian Blessed (Duke Frederick), Richard Briers (Adam), Romola Garai (Celia), Kevin Kline (Jaques), Alfred Molina (Touchstone), Janet McTeer, Adrian Lester (Oliver De Boys), David Oyelowo (Orlando De Boys), Alex Wyndham (Sylvius)

Kenneth Branagh lassan már rutinszerűen készíti Shakespeare-adaptációit, felsorolni is nehéz lenne mennyiben szerepelt, és mennyit rendezett ő maga. Ezúttal az egyik legismertebb darabhoz nyúl és csavar rajta egyet, fogja ugyanis az eredetileg Franciaországban játszódó sztorit, és egy merész húzással áthajítja a tizenkilencedik századi Japánba (na jó, ne legyünk naivak: az angliai Királyi Botanikus Kertbe). Itt történik tehát, hogy a gonosz Frederick herceg száműzi fivérét, míg annak leányát, Rosalindát társalkodónőként saját lánya mellett tartja. Az udvarba érkező Orlando a szintén a bitorló által eltávolított nemes fia hősi küzdelemben bírja le ellenfelét, Rosalindában először kíváncsiságot, majd szerelmet ébresztve. Frederick ezt sem nézi jó szemmel, így Rosalindát apja után küldi. A két lány azonban együtt, álruhában, méghozzá férfiruhában távozik. Aztán persze mindenki egy helyen köt ki, és a végét ugye már nem is kell elárulnunk. Branagh persze itt is bolondít, a gonosz és a jó egy és ugyanaz a színész, a De Boys fivérek feketék, a mellékszereplők meg japánok, jó étvágyat. Hogy ennek a japánkodásnak van-e értelme, az kérdéses, de hogy marha jól néz ki, az tagadhatatlan. Shakespeare-t elrontani nehéz, a színészek meg elég profik ahhoz, hogy maguktól is játsszanak. De persze Branagh meg nem tud hibázni, úgyhogy tőlünk akár Röszkén is játszódhatna, valószínűleg az is működne.

Kifulladásig (A bout de souffle)

Kifulladásig1959, francia, 80', François Truffaut történetéből írta és rendezte: Jean-Luc Godard, fényképezte: Raoul Coutard, zene: Martial Solal, szereplők: Jean-Paul Belmondo (Michel Poiccard alias Kovács Laszló), Jean Seberg (Patricia Franchini), Daniel Boulanger (Vital felügyelő), Jean-Pierre Melville (Parvulesco)

A francia újhullám (nouvelle vague) nyitó műve, a papa mozijával való szembeszegülés filmes kiáltványa. Felrúgja a történetmesélés írott szabályait, tagadja a jól megírt sablonos forgatókönyvet, a pontosan kidolgozott jelenetvezetést, a jelenetek logikus összefűzését. A filmes konvencióknak ellentmondva a szereplők kitekintgetnek a kamerába, kiszólnak a nézőhöz. A film „története” egyszerű: Michelt (Jean-Paul Belmondo) rendőrgyilkosság miatt rendőrök üldözik, Párizsba érkezik, ahonnan Patriciával, az amerikai egyetemista lánnyal szeretne Itáliába menni. Az epizódokra szabdalt jelenetek, a képsorok szabálytalan ritmusa váratlanná és kiszámíthatatlanná teszi a „történést”.

"A Kifulladásig nemcsak a francia, hanem az egyetemes filmtörténetben is határkő, korszaknyitó állomás... Látszólag izgalmas bűnügyi történet, melyben egy gengszter gyilkol és szeretkezik, üldözik, ő meg a szerelmet kergeti, míg a szeretett nő el nem árulja. A Kifulladásig a kaland mitikus izgalmára épül, rendezője visszanyúl a 'tiszta forrásig', a bűnügy amerikai klasszikusaiig." (Bikácsy Gergely)

Lány a hídon (La Fille Sur Le Pont)

Lány a hídon1999, francia, feliratos, 90', írta: Serge Frydman, rendezte: Patrice Leconte, fényképezte: Jean-Marie Dreujou, zene: Rafael Hernández, Gordon Jenkins, szereplők: Vanessa Paradis (Adele), Daniel Auteuil (Gabor)

Párizs, kilencszázhuszas éveknek tűnő ezredforduló, éjjel. Híd a Szajna fölött, a hídon egy lány, szomorúan nézi a vizet, szívében sötét szándék. Ám a sötétből egyszercsak felbukkan egy kéz és egy hozzátartozó késdobáló. Állást ajánl a halállal kacérkodó lánynak: legyen élő céltábla cirkuszi fellépései alatt. A lány belemegy és ők ketten végigutazzák a kontinenst. Szerelmesek, persze, de nem tudják, Adele fűvel-fával, csak persze a késdobálóval nem, pedig ugye. Végül elsodródnak egymás mellől, és ez kell hozzá, hogy rájöjjenek, egymás nélkül nem megy. De sikerül-e újra egymásra találniuk? Gyönyörű, sötét mese két érett, profi színész tolmácsolásában, franciául. Mi kell még?

Lora

Lora2006, színes magyar romantikus dráma, 118 perc, rendező: Herendi Gábor, forgatókönyvíró: Herendi Gábor, Divinyi Réka, Sárközi Andrea, zeneszerző: Hrutka Róbert, operatőr: Szecsanov Martin, producer: Herendi Gábor, vágó: Király István, szereplők: Lucia Brawley (Lora), Nagy Péter (Geri), Fekete Ernő (Dávid), Szamosi Zsófia (Betti), Bartsch Kata (Edit), Gazsó György (Miklós), Lukáts Andor (apa), Lázár Kati (Margit), Csuja Imre (Lovász), Huszár Zsolt (Roy), Reviczky Gábor (pszichológus), Láng Annamária (Buba), Hajduk Károly (Dedi), Bánki Gergely (Kacsa), Wéber Kata (Coli), Badár Sándor (temetőőr), Takács Katalin (Vali)

Hiányoztak már a bújtatottnak hívott arcbamászó reklámok? A jellegtelen, langyos popzene-hömpöly? Az olcsó szóviccek? Akkor jó hírünk van, Herendi Gábor új filmjében mindezek megtalálhatóak! A dolog azonban úgy kerek, hogy hozzátesszük, a fiatalember azért jó dolgokat is belepakolt a filmbe, amivel saját bevallása szerint valahol a szórakoztató művészfilm és az igényes közönségfilm borotvapengényi határán próbál egyensúlyozni. Melodráma, mondja ő, romantikus film, mondjuk mi, merthogy van benne szerelem, meg poénok, meg rivalizálás meg ilyesmi, mindegy, a lényeg, hogy nem rossz, sőt, tele van jobbnál-jobb színészekkel (kár, hogy egyiküket szinkronizálni kellett), sok flashbackel, gyönyörű képekkel, sőt, néha okos humorral, kedves poénokkal. Lassan mi is megtanulunk amerikai filmet gyártani.

Szigorúan ellenőrzött vonatok (Ostre sledované vlaky)

Szigorúan ellenőrzött vonatok1966, fekete-fehér magyarul beszélő csehszlovák filmszatíra, 100 perc, rendező: Jirí Menzel, író: Bohumil Hrabal, forgatókönyvíró: Jirí Menzel, Bohumil Hrabal, zeneszerző: Jirí Sust, Jirí Pavlik, operatőr: Jaromír Sofr, vágó: Jirina Lukesová, szereplők: Václav Neckár (Milos Hrma), Josef Somr (Hubicka), Vlastimil Brodský (Zednicek), Vladimír Valenta (Max állomásfőnök), Jitka Bendová (Mása)

"...amikor márciusban a németek átlépték a határt, hogy elfoglalják az egész országot, és a mi városunkon keresztül vonultak Prágába, nagyapám egyes-egyedül kiment elébük, egyes-egyedül az én nagyapám ment ki a németek elé, hogy hipnotizőr lévén szembeszálljon velük, és a gondolat hatalmával visszatérítse a tankjaikat."
Hát ilyen családból származik Milos, aki nem hőssé akar válni, csak a már kínossá vált szüzességét szeretné elveszíteni. Segédtisztként dolgozik egy kisváros állomásán, ahol hiába húznak el a front közeledtével mind szigorúbban ellenőrzött vonatok, a dolgozók élik megszokott életüket.
Tapicska forgalmista az egyik éjjel unalmában telepecsételi Zdenka, a távírász lány meztelen ülepét. "Erkölcsi fertő, átkozott erotikus évszázad!" - feddi meg őket a főnök, akit csupán a galambtenyészete érdekel. Csak Milos küzd ejaculatio precox-szal, felvágja ereit, azután szerelembe esik egy kalauznővel, de nem hálhatják el az első éjszakájukat, mert egy szerencsételen véletlen folytán a fiú mégis a háború aktív részesévé és elszenvedőjévé válik...

Menzel örökérvényű, soha nem megunható Oscar-díjas filmje ezúttel Hrabal okán ismét a moziban.

Korcs szerelmek (Amores Perros)

Korcs szerelmek2000, mexikói, feliratos, 153', írta: Guillermo Arriaga, rendezte: Alejandro González Inárritu, fényképezte: Rodrigo Prieto, zene: Gustavo Santaolalla, szereplők: Emilio Echevarría (El Chivo - A Kecske), Gael García Bernal (Octavio), Goya Toledo (Valeria), Álvaro Guerrero (Daniel), Vanessa Bauche (Susana)

A mára már legendásnak számító film rendezője azóta a mennybe (pontosabban Hollywoodba) ment, hogy A-kategóriás hollywoodi sztárokkal forgasson Oscar-jelölt filmeket. Hogy miért, arra ez a film a válasz, amivel ismeretlen rendezőként robbant be a világ filmes tudatába és lefektette a maga igen magas standardját. A film három történetet mesél el, melyek ugyanabban az idősíkban játszódnak, mindhárom összefügg valahogy, és mindháromnak emblematikus részesei a kutyák. Á három történet összefüggéseit kár lenne lelőni, számítsunk hát meglepetésekre, kiszámíthatatlan fordulatokra. Legyen elég annyi, hogy szerepel bennük fiatal szerelmespár, balesetet szenvedett szupermodell éppúgy, mint öreg hajléktalan. Nem véletlenül, mindannyiuk sorsa a kutyák körül bonyolódik ebben a zaklatott ütemben rohanó, mexikói hangulatban fogant, vértől iszamos filmben.

Emelet

Emelet2006, színes magyar filmdráma, 90 perc, rendező: Vecsernyés János, író: Kertész Imre, forgatókönyvíró: Háy János, Radnai Annamária, Vecsernyés János, zeneszerző: Bolcsó Bálint, operatőr: Tamás Lajos, producer: Baráth Péter, látványtervező: Esztán Mónika, vágó: Tóth Csaba, szereplők: Haumann Péter (Hoffmann), Takács Katalin (Maria), Haumann Máté (Hoffmann Jr.), Fekete Ernő (Simon), Iglódi István (Drusics), Csuja Imre (Martin), Kovalik Ágnes (Eszter), Czukor Balázs (R.), Gáspár Tibor (rendőr), Tóth József (Hudek), Rátóti Zoltán

A fiktív országok és közelebbről nem meghatározható korok alkalmazása filmekben nem csak azért jó, mert ugye az abban történő dolgok szabadon vonatkoztathatók bármire és bárkire, hanem azért is, mert igazi kihívást jelent a filmeseknek megteremteni ezeket a világokat, melyek úgy tűnnek távolinak és megragadhatatlannak, hogy közben végig ismerős elemekkel bombáznak. (Gondoljunk a Hetedikre, például, melynek fiktív városát az összes kritika lenyújorkozza, pedig dehogy, csókolom, az egy mindenhol egyszerre létező purgatórium amit metropolisznak neveznek, vagy itt a Gattaca art deco-high tech-hatvanas évek utánérzéses katyvasza, az Alphaville disztópiája és még sorolhatnánk.) Na, az Emelet is ilyesmivel próbálkozik Kertész Imre Detektívtörténet c. novellája alapján írodott történetével. A fiktív ország titkosrendőrségéről szóló, hetvenes években írodott Kertész műben még nyílván volt értelme árnyaltan beszélni a diktatúra működéséről, manapság már ez értelemszerűen nem szükséges, így a feladat pusztán művészivé lényegül, hangulatteremtő feladata van, azt pedig tökéletesen hajtja végre a gyönyörűen fényképezett, lágy, fakó színekkel, a konkrétumot nélkülöző, felismerést nehezítő helyszínekkel, régi autókkal, rádiókkal, hipermodern mobiltelefonokkal, ódivatú kocsmákkal, diktatúrabeli börtönökkel. van tehát egy gazdag és befolyásos üzletember, akinek depresszióra hajlamos fiát veszély fenyegeti, egy olyan látszatdemokráciában, ahol a rendőrségnek van egy titkosan működő "rendcsináló" részlege. Ezen a részlegen különböző ambíciójú, korú emberek dolgoznak, akik egy dologban értenek egyet: minden erőszakos és titkos eszközt bevetve, rendet kell csinálni ebben az országban! Ez a részleg az EMELET, ahol úgynevezett "fedett tevékenység" folyik. Embereket gyűjtenek be és vallatnak. Aki tud a részlegről, hallgat, vagy tagadja, hogy létezne. Aki be akarja bizonyítani létezését, vagy ellenszegül, eltűnik, vagy egy balesetben szenderül jobb létre. Még az ország legtekintélyesebb emberei sincsenek biztonságban. Ezzel a részleggel szeretné a jómódú fiú ifjúkori, lázadó szelleméből kifolyólag felvenni a harcot, jól sejthető esélyekkel. Hoffmann Úr, akinek az élet értékes kincs, aki okos, de önhitt, és azt gondolja, átlátja a világ törvényszerűségeit, kényszerből, a fiáért veszi fel a kesztyűt, egy zseniális tervet kieszelve. Kérdés, lehet-e valaki okosabb egy mindenütt jelenlévő, mindig mindenről tudó arctalan szervezetnél?

A velencei kalmár (The Merchant of Venice)

A velencei kalmár2004, amerikai-olasz-luxemburgi-angol, feliratos, 138', írta: William Shakespeare, rendezte: Michael Radford, fényképezte: Benoît Delhomme, zene: Jocelyn Pook, szereplők: Al Pacino (Shylock), Jeremy Irons (Antonio), Joseph Fiennes (Bassanio), Lynn Collins (Portia), Zuleikha Robinson (Jessica), Kris Marshall (Gratiano), Charlie Cox (Lorenzo), Mackenzie Crook (Launcelot Gobbo)

Színészóriások a legújabb, egyik legjobban sikerült Shakespeare feldolgozásban az 1984 rendezőjétől. Mi kell még? A 16. századi Velencében Bassanio egy zsidó uzsorástól, Shylocktól kér kölcsön, hogy megkérhesse imádottja, Portia kezét. Shylocknak van azonban egy feltétele: ha Antonio nem tudja időben törleszteni a kölcsönt, akkor kivághat egy fontnyi húst a testéből...

Al Pacino és Jeremy Irons jutalomjátéka a vásznon, Branagh Shakespeare-adaptációja mellé.

Piros lámpák (Feux rouges)

Piros lámpák2004, színes francia filmdráma, 105 perc, rendező: Cédric Kahn, író: Georges Simenon, forgatókönyvíró: Cédric Kahn, Gilles Marchand, Laurence Ferreira Barbosa, operatőr: Patrick Blossier
vágó: Yann Dedet, szereplők: Jean-Pierre Darroussin (Antoine), Carole Bouquet (Hélene), Vincent Deniard, Charline Paul, Jean-Pierre Gos

A Maigret felügyelő történeteit is jegyző Georges Simenon regénye alapján készült film Claude Chabrol és Alfred Hitchcock nyomdokain halad. Egy házaspár autózik az éjszakában, ám útjuk egyre különösebbé és veszélyesebbé válik.

Párizsban nyár van. Antoine és Hélene délnek indulnak, hogy elhozzák a gyerekeket a nyári táborból. A nyaralók tömegei miatt a délnek vezető autópályán hatalmas a dugó. Antoine-t idegesíti felesége késlekedése, egymás után issza a söröket, hogy lehűtse magát. Mire kocsiba ülnek, a sört egy kis whiskyvel is megtoldotta, de próbálja leplezni részegségét. A közlekedés egyre lassul, az indulatok a magasba csapnak. Antoine azzal vádolja feleségét, hogy nem bánik vele úgy, mint egy igazi férfival. Minden kényszerű lassításnál és fékezésnél a másikat okolják. Antoine váratlan kitérőket tesz, és kisvárosi kocsmákban folytatja az ivást. Egy rövid rádióközleményből kiderül, hogy egy veszélyes gyilkos épp megszökött a börtönből. A házaspár folytatja a szócsatát. Mikor Hélene rövid időre magára marad az autóban, férje részegsége miatti aggodalmában úgy dönt, hogy önállóan folytatja az utat és más közlekedési eszköz után néz. Miután feleségének csak hűlt helyét találja, az események irányítása fokozatosan kicsúszik Antoine kezéből, és az éjszaka igazi rémségei csak ekkor következnek. A film tetőpontja a következő nap, mikor a semmi közepén felébredve Antoine felesége keresésére indul...

Arthur és a villangók (Arthur et les Minimoys / Arthur and the Invisibles)

Arthur és a villangók2006, színes magyarul beszélő amerikai-francia animációs film, 100 perc, rendező: Luc Besson, forgatókönyvíró: Luc Besson, Céline Garcia, operatőr: Thierry Arbogast, producer: Luc Besson, zenész: Eric Serra, szereplők: Freddie Highmore (Arthur), Penny Balfour (Arthur édesanyja), David Bowie (Maltazard hangja), Ron Crawford (Archibald), Snoop Dogg (Max hangja), Mia Farrow (Arthur nagymamája), Madonna (Selenia hercegnő hangja)

Luc Besson megígérte, hogy össz-vissz tíz filmet rendez életében. Hát ez volna itt a tizedik. Persze már magyarázkodik a szakállas fószer, hogy ha folytatja a villangókat, az nem számít, merthogy az ugye még ugyanaz a film, de a lényeg az, hogy tekinthetünk úgy erre a mesére, mint az egyik legjobb rendezői életmű lezáró darabjára, egy önértékelő összefoglalásra, ésatöbbi, ésatöbbi. Oda kell rá figyelni, na, mert Besson mondani akar nekünk valamit. Meseformában, persze, ugyanis, ha belegondolunk, mindennek ez az eleje és a vége, meséket hallgatunk a nagyszüleinktől, aztán majd mi mesélünk az unokáinknak, jaj de szép körforgás. Arthurral is ez a helyzet, a négy éve rejtélyes körülmények között (a kertből) eltűnt nagyapjának mesebeli lényekről és tárgyakról szóló könyvét olvasgatva fantáziál a mesevilágról, amiről aztán természetesen kiderül, hogy létezik, tényleg tele van a kert apró pici lényekkel, akik néznek ki annyira jól, hogy Bessont megvádolhassák azzal, hogy túl sok szexualitást visz egy mesefilmbe (amire mondjuk az ő válasza az volt, hogy na és?). Természetesen a kis Arthur épp egy hatalmas háborúba csöppen, ráadásul el kellene intézni valahogy, hogy a nagymama házát ne foglalják le a gonosz hitelezők a halmokban álló számlák miatt (érezzük már az aktualitást?)

Nagyon szép mesét kapunk tehát Besson bácsi rendezésében, csodálatos mesevilággal, nagypályás színészekkel, ami lehet, hogy az utolsó lesz. Úgyhogy, kalandra fel!

Bábel (Babel)

Bábel2006, színes feliratos amerikai filmdráma, 142 perc, rendező: Alejandro González Inárritu, forgatókönyvíró: Guillermo Arriaga, operatőr: Rodrigo Prieto, zene: Gustavo Santaolalla, vágó: Douglas Crise, Stephen Mirrione, szereplők: Cate Blanchett (Susan), Brad Pitt (Richard), Gael García Bernal (Santiago), Kôji Yakusho (Yasujiro), Adriana Barraza (Amelia), Rinko Kikuchi (Chieko), Mahima Chaudhry (Sonia Sehgal), Jamie McBride (Bill), Harriet Walter (Lilly), Elle Fanning (Debbie), Nathan Gamble (Mike), Matyelok Gibbs (Elyse), Claudine Acs (Jane), André Oumansky (Walter)

Inárritu vagy a megfelelő emberrel feküdt le Hollywoodban, vagy tényleg nagyon jó rendező, mert a Korcs szerelmek és a 21 gramm után egy hatalmas nemzetközi produkcióra adtak neki egy valag pénzt. Általában az ember fázik a nagy nemzetközi dolgokból, mert azokból születnek a nagy nemzetközi közhelyek (ritka kivétel: Éjszaka a Földön), de van hogy összejön valami tényleg jó. Mondják ugyan, hogy a Bábel egyetlen epizódja, a japán is bőven elég lett volna egy nagyon-nagyon jó filmhez, de a több néha valóban több. Ugyanis mexikói barátunk már megint a sok történet-közös mozgatórugó recept mellett tette le a voksát (járt utat, ugye), csak ezúttal nem elégedett meg egyetlen földrajzi helyzínnel, hanem mindjárt földkörüli utazásra hív minket. Marokkóban eldördül egy fegyver. Ez a dörrenés indítja el egy amerikai turistapár őrült küzdelmét a túlélésért és köti őket két marokkói fiúhoz, akik akaratlanul bűnözőkké válnak; egy dadushoz, aki két amerikai gyermeket igyekszik illegálisan átcsempészni a mexikói határon és egy siket, problémás japán tinédzser apjához, akit Tokióban a rendőrség köröz. A földrajzi távolság, a kultúra és a nyelv által elválasztott négy csoport a közös végzet, a kétségbeesés és az elszigeteltség felé tart. Néhány nap alatt mindegyikük megtapasztalja a tökéletes elveszettség érzését, elveszve a világban, elveszve a saját maguk számára, amint egyrészt a belső káosz és a rettegés végső határáig, másrészt a kapcsolódás és a szeretet valódi mélységei felé sodródnak.

A nyughatatlan (Walk The Line)

A nyughatatlan2005, amerikai, feliratos, 136', Johhny Cash önéletrajzi regényéből írta: Gill Dennis és James Mangold, rendezte: James Mangold, fényképezte: Phedon Papamichael, zene: T-Bone Burnett, szereplők: Joaquin Phoenix (John R. Cash), Reese Witherspoon (June Carter), Ginnifer Goodwin (Vivian Cash), Robert Patrick (Ray Cash)

Ring of Fire. Meg esetleg a zseniálisan sikerül Nine Inch Nails feldolgozás, a Hurt. Nagyjából ennyi, amit az átlag magyar felhasználó Johhny Cash életművéből ismer. Ez persze nem baj, mint bizonyította tavaly a Ray Charles életét feldolgozó film, melynek vetítésén többen eszméltek fel, hogy jé, nahát tényleg, ez is Ray Charles szám. Most sem lesz ez sokkal másképp. Johhny Cash nemzeti hős Amerikában, így nem meglepő, hogy halála után nem sokkal máris film készült az életéből, saját önéletrajzi kötete alapján. El lehet rontani egy olyan filmet, mely egy ennyire szerteágazó, műfajok széles skáláját felölelő zenei múlttal rendelkező, droggal, alkohollal, szerelemmel, szenvedéllyel átitatott életutat maga mögött tudó énekes élutútjából készítenek? Persze. Ezért kell biztosra menni, és olyan rendező kezébe adni a dolgot, aki már bizonyította, hogy képes értékelhető alkotásokra. Márpedig James Mangold mindjárt két olyan filmet is jegyez, ami különösen kedves szívünknek, az Észvesztő Angelina Jolie-t juttatta (megérdemelt) Oscar-díjhoz, az Azonosság pedig az egyik legkorrekteb pszicho-thriller volt a Psycho óta, szerintünk legalábbis. Mangold tehátelvégzi a rábízott munkát, ahogy kell, de persze könnyű úgy ha olyan színészek dolgoznak az ember keze alá, mint a Cash-dalokat saját maga feléneklő Joaquin Phoenix vagy az alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott Reese Witherspoon. Be kell még dobni a korszak néhány meghatározó legendáját Elvistől Jerry Lee Lewisig, Carl Perkinstől Roy Orbisonig, és máris felkeltettük mindenki érdekődését, aki a csengőhangok letöltésénél kicsit mélyebben érdeklődik a zene iránt. A történet tehát adott, nem is áruljuk el, biopic-ről lévén szó nem is érdemes, azért kell megnézni. Minden más jó a filmben, szóval lelkiismeretfurdalás nélkül bátran lehet rá beültetni a haverokat, barátnőket, szülőket, bárkit. Meg megvenni a filmzenét.

Éli az életét (Vivre sa vie)

Éli az életét1962, fekete-fehér feliratos francia filmdráma, 85 perc, rendező: Jean-Luc Godard, író: Marcel Sacotte, forgatókönyvíró: Jean-Luc Godard, zeneszerző: Michel Legrand, operatőr: Raoul Coutard, jelmeztervező: Christiane Fageol, producer: Pierre Braunberger, vágó: Jean-Luc Godard, Agnes Guillemot, szereplők: Anna Karina (Nana Kleinfrankenheim), Sady Rebbot (Raoul), André S. Labarthe (Paul), Guylaine Schlumberger (Yvette), Monique Messine (Elisabeth)

Godard ebben a filmjében tovább viszi azt a vonalat, amit a Kifulladásigban elkezdett. Tizenkét epizódban meséli el egy prostituált lány történetét, de itt már a dramaturgiai kapcsolatot nem csak a jelenetek között, hanem az egyes jeleneteken vagy akár beállításokon belül is megszünteti. Egyetlen biztos pont csak a látott kép marad. Nana találkozik egy gazdag fotóssal, aki azt állítja, hogy bejuttatja a filmes világba. Ehelyett kihasználja: meztelen albumot készít vele, és ő lesz az első, akivel a lány érdekből lefekszik. Pénz híján Nana a prostitúció felé sodródik. Godard negyedik játékfilmje, amelynek alapját Marcel Sacotte bíró prostitúcióval kapcsolatos kutatásai adták.

Gyöngyök a mélyben (Perličky na dně)

Gyöngyök a mélyben1965, színes feliratos csehszlovák szkeccsfilm, 105 perc, rendező: Věra Chytilová, Jaromil Jires, Jirí Menzel, Jan Nemec, Evald Schorm, író: Bohumil Hrabal, forgatókönyvíró: Věra Chytilová, Jaromil Jires, Jirí Menzel, Jan Nemec, Evald Schorm, zeneszerző: Jirí Sust, Jan Klusák, operatőr: Jaroslav Kucera, szereplők: Pavla Marsálková, Milos Ctrnacty, Josefa Pechlatova, Vladimir Boudnik, Dana Valtova

A cseh új hullám antológiájaként számon tartott alkotás öt különálló epizódból áll.

Címét: Gyöngyök a mélyben Bohumil Hrabaltól kölcsönözték a rendezők, mivel az antológia film-darabjai az ő novellái nyomán készültek. A film első epizódja, a Baltazár úr halála Jiří Menzel rendezői bemutatkozása. A Gyöngyök a mélyben című film-antológia a hrabali gondolatvilágnak egy különös terrénumára vezeti el nézőit. Arra, amely a nagyot mondás, a hazugság, a hamis beidegződések s az anekdotázás furcsa, kettős-szerepű ellentmondásosságát firtatja.

Renaissance

Renaissance2006, fekete-fehér feliratos francia-angol-luxemburgi animációs film, 105 perc, rendező: Christian Volckman, forgatókönyvíró: Alexandre de La Patelliere, Mathieu Delaporte, Jean-Bernard Pouy, Patrick Raynal, zeneszerző: Nicholas Dodd, producer: Roch Lener, Aton Soumache, Alexis Vonarb, vágó: Pascal Tosi, szereplők: Daniel Craig (Barthélémy Karas hangja), Catherine McCormack (Bislane Tasuiev hangja), Romola Garai (Ilona Tasuiev hangja)

Az eddig körülbelül teljesen ismeretlen Volckman és csapata letett egy olyan animációs filmet az asztalra, amitől sokaknak koppant az álla a padlón. Ha azt hittűk, a Sin Citynél már nem lehet képregényszerűbb filmet alkotni, hát tévedtünk. Az erősen neo-noir hangulatú, a film noirból jócskán építkező fikció egy tisztességes science fiction sztoriba van burkolva, aminek meglepetéseit fölösleges lenne lelőni, van belőlük elég. Detektívtörténetről beszélünk persze, egy kis cherchez la femme szósszal 2052 Párizsában, ahol a Pigalle környékén hologram-prostituáltak csalogatják a járókelőket, a háztetők magasságában üvegpavilonok rejtik a felső tízezer mesterséges kertjeit, az Eiffel-torony pedig Fritz Langot megszégyenitő épületszörnyetegek erdejében bújik meg. Félelmetes alázat és hihetetlenül aprólékosan kidolgozott művészi világ jellemzi az utóbbi idők egyik legbátrabb, lélegzetelállító filmjét.

Mennyei háború (Batalla en el cielo)

Mennyei háború2005, színes feliratos mexikói-belga-francia-német, 98 perc, rendező: Carlos Reygadas, forgatókönyvíró: Carlos Reygadas, operatőr: Diego Martínez Vignatti, zene: John Tavener, vágó: Adoración G. Elipe, Benjamin Mirguet, Carlos Reygadas, Nicolas Schmerkin, szereplők: Marcos Hernández (Marcos), Anapola Mushkadiz (Ana), David Bornstien (David), Rosalinda Ramirez (Viky), Brenda Angulo (Madame)

Hogy maradjunk a mexikóiaknál, itt van mindjárt Reygadas, aki azzal hívta fel magára a világ figyelmét, hogy rendezett egy Japán című filmet, ami természetesen Mexikóban játszódott, és főhőse egy végtelenül vén, aszott öregasszony karjaiban találta meg a szerelmet. Aki ilyeneket bevállal, arra érdemes figyelni. Új filmjében a vidék után visszatér a nagyvárosba, méghozzá a legnagyobba, a 30 milliós Mexico Citybe. Itt él Marcos, akinek súlyos bűn nyomja a lelkét: feleségével váltságdíj reményében elraboltak egy kisbabát, de a gyermek meghalt. Hősünk nem tudja feldolgozni a vétkét, szenved, sodródik, mi pedig sodródunk vele, sőt a folyamatosan nézőpontot váltó kamerának köszönhetően néha mi vagyunk ő, a szereplők ránk néznek, rajtunk nevetnek, eltűnik a biztos távolság, ami rettentőem zavarja az embert, jó értelemben persze. A rendező az esztétika nagymestere, a moralizálást ránk bízza, azáltal, hogy együtt éljük meg főhősünkkel a szenvedését. Ja, említettük, hogy orális szexszel indít a film?

SPANYOL FILMHÉT - Spanyol filmek a XXI. századból

Smoking room

Smoking Room2002, spanyol, angol felirattal, 89 perc, rendező: J.D. Wallowits és Roger Gual, írta: J.D. Wallovits és Rogel Gual, fényképezte: Cobi Miglior, vágó: David Gallart, gyártásvezető: Joan A. Barjau, művészeti rendező: Quim Roy, szereplők: Eduard Femández (Ramírez), Juan Diego (Sotomayor), Chete Lera ( Puig),  Manuel Morón (Rubio), Antonio Dechent (Enrique), Ulises Dumont (Armero), Francesc  Garrido (Femández), Francesc Orella (Martínez). Producer: Quique Camm és José M. Piera

Egy amerikai cég spanyolországi leányvállalata arra kényszerül, hogy hatálybaléptessen egy, az irodákban való dohányzás tiltására vonatkozó szabályt. Ettől kezdve, a minkaidőben dohányozni kívánók az utcára kényszerülnek. A leginkább férfiakat foglalkoztató kis vállalat egyik alkalmazottja, Ramírez, elszánt aláírásgyűjtésbe kezd az igazságtalannak vélt dologgal szemben. Ramírez egy, a dohányzásra kijelölt iroda biztosítását követeli; ahogy az amerikaiak hívják, egy "Smooking room"-ot. Látszólag úgy tűnik, hogy mindenki támogatja és egyetért vele. Később azonban az alkalmazottak sorban kifogásokat találnak ki a kérelem aláírását illetően. A kialakult ellentábor minden egyes résztvevője egy masik lista aláírása mellett dönt. Ez a lista azon személyek nevét tartalmazza akik hajlandóak résztvenni egy másik cég elleni futball meccsen. Annyi bizonyos, hogy a Smoking room aláírása ellen felhozott kifogások többségének hátterében valami más rejtőzik. Ettől a ponttól kezdve, úgy tűnik, hogy mindenkinek van valami titkolnivalója. Ramírez érthetetlenül áll a kialakult helyzet előtt. A fílm különböző oldalakról mutatja be a személyek sajátos problémáikkal vívott harcát. Az intrikakat szülő feszült helyzetek robbanásszerűen émek véget, áldozatokat vonva maguk után...

Napfényes hétfők (Los Lunes al sol)

Napfényes hétfők2002, spanyol, angol felirattal, 113 perc, rendező: Fernando León de Aranoa, forgatókönyv: Femando León de Aranoa e Ignacio del Moral, zene: Lucio Godoy, producer: Elías Querejeta, operatőr: Alfredo Femández Méndez, vágó: Nacho Ruíz Capillas, díszlettervezö: Julio Esteban, jelmeztervezö: Maiki Martín, szereplök: Javier Bardem (Santa), Luis Tosar (José), Jose Angel Egido  (Lino) Nieve de Medina (Ana), Enrique Villén (Reina), Celso Bugallo  (Amador), Joaquín Climent (Rico), Aida Folch (Nata), Serge Riaboukme  (Sergei), Laura Dommguez (Ángela), Pepo Oliva (Samuel), Femando  Tejero (Lázaro)

Egy észak-spanyolországi hajógyárból elbocsátott munkásemberek sorsáról kapunk körképet az érzékeny rendező szemével... A haveri kör minden hétfőn szokott összejönni Rico kocsmájában, aki egyedüliként tudott szakmát váltani közülük. Santa a hangadójuk, aki összetartja a széteső csapatot. A többiek előtt mindenki kicsit kifesti családi és szerelmi életét, amelyet pedig képtelen szinten tartani. Reina biztonsági őr lett, ez ritka jó hír errefelé. Amador kedélyes alkoholistává vált, de hát egyikük sem ihat pénzhiánya miatt annyit, amennyit bírna. José felesége előbb talál munkát magának, ettől a büszke férfi még elkeseredettebb és feszültebb lesz. Az öregfiúk törékeny barátsága jelenti mindannyiuk emberi méltóságát... Öt spanyol Oscart, azaz Goya-díjat nyert az elmúlt év spanyol sikerfilmje.

"A Napfényes hétfők egy fiktív spanyol iparvárosban játszódik. A hajógyár bezárása után az elbocsátott negyvenes-ötvenes férfiak a remény és a kilátástalanság között őrlődve Rico kocsmájában verődnek össze, itt iszogatnak és beszélgetnek. Torokszorító Lino alakja, aki egymás után jár meghallgatásokra, eredménytelenül. A fiával együtt tanul informatikát, mindent megtesz, hogy fiatalabbnak látszódjék, mint a kora, és a keze izzad a munkaadókkal való találkozások előtt. Tökéletes ellenpontja a Javier Bardem megformálta Santa, a kis társaság lelke, aki minden helyzetben megtalálja, miként érezheti jól magát. (...) A Napfényes hétfőknek minden esélye megvan arra, hogy sikerfilm legyen: mindenki arról fog beszélni, hogy Bardem milyen jól hozza a munkást, és milyen szórakoztató is lett a film komor témája ellenére."

Golyó (El Bola)

Golyó2000, spanyol, angol felirattal, 88 perc, rendező: Achero Manas, forgatókönyvíró: Achero Manas, operatőr: Juan Carlos Gómez, zene: Eduardo Arbide, szereplők: Juan José Ballesta (Pablo - A Golyó), Pablo Galán (Alfredo), Alberto Jiménez (José - Alfredo apja), Manuel Morón (Mariano - Pablo apja), Ana Wagener (Laura), Nieve de Medina (Marisa), Gloria Munoz (Aurora - Pablo anyja)

A tizenkét éves Pablo Madridban él szüleivel. A fiú beceneve Golyó, amit azért kapott, mert mindig magánál hordja szerencsét hozó rézgolyóját. A család élete átlagosnak tűnik: Pablo iskolába jár, édesapja boltot vezet. A fiúnak van néhány haverja, ám nincs igazi barátja, mert bizalmatlan és zárkózott személyiség. A helyzet megváltozik, amikor új tanuló, Alfredo, érkezik az osztályba. Pablo megismeri Alfredo családját, és egyre több időt tölt velük. A fiú édesapját zavarja ez a helyzet, ezért megtiltja neki, hogy találkozzon Alfredoval. A barátjánál tett egyik látogatás alkalmával kiderül, hogy Golyó testén verésnyomok vannak. A kegyetlen titokra fény derül: a fiút apja régóta bántalmazza. A következő verést követően Pablo elszökik otthonról.

Az 507-es széf (La Caja 507)

Az 507-es széf2002, színes spanyol akcióthriller, angol felirattal, 112 perc, rendező: Enrique Urbizu, forgatókönyvíró: Enrique Urbizu, operatőr: Carles Gusi, zene: Mario de Benito, vágó: Ángel Hernández Zoido, szereplők:, Dafne Fernández (María Pardo Munoz), Antonio Resines (Modesto Pardo), Miriam Montilla (Angela), Félix Álvarez (Ramón), Javier Coromina (Toni Lomas), Younes Bachir (Khaled)

A szorgalmas és becsületes Modesto Pardo, egy kis bank igazgatója Costa del Sol-on. Egy bankrablás során a fegyveres rablók bezárják a páncélterembe, ahol a feltört 507-es széfben olyan információkra lel, melyek az egész életét felkavarják. A dokumentumokból megtudja, hogy a lánya hét évvel korábban nem balesetben halt meg, mint ahogy eddig hitte.
Az egykori rendőr, a korrupt és gátlástalan Rafael feladata, hogy szerezze vissza ennek a páncélszekrénynek a tartalmát. Amíg a dokumentumok idegen kézben vannak, az ő élete sincs biztonságban, ezért fáradhatatlan üldözésbe kezd, hogy visszaszerezze őket.
A két férfi a más-más céloktól hajtott nyomozás során keresztezi egymás útját. Rafael tökéletesen tisztában van az üldözés törvényeivel, Modestonak ugyanakkor alkalmazkodnia kellene ezekhez, hogy elérje célját, az igazságszolgáltatást.

Építkezés (En construcción)

Építkezés2001, színes spanyol dokumentumfilm angol felirattal, 126 perc, rendező: José Luis Guerín, forgatókönyvíró: José Luis Guerín, operatőr: Alex Gaultier, vágó: Mercedes Álvarez, szereplők: Juana Rodríguez Molina, Iván Guzmán Jiménez, Juan López López, Antonio Atar

Barcelona El Chino negyedében kibontanak egy házat, melynek alapjában csontvázakra bukkannak. A területet lekerítik, a bámészkodók találgatnak, kik lehettek a halottak. Aztán megkezdődik az új épület felhúzása, melyet a munkások kommentárjai, vitái kísérnek, miközben a lepattant környék lakói élik mindennapjaikat...


Gyönyörű képkompozíciók, experimentális műgonddal egymást váltó, olykor mulatságos, máskor szívszorító felvételek a teremtésről és a pusztulásról.

November (Noviembre)

November2003, színes spanyol filmdráma, angol felirattal, 104 perc, rendező: Achero Manas. forgatókönyvíró: Achero Manas, operatőr: Juan Carlos Gómez, jelmeztervező: Nereida Bonmatí, zene: Eduardo Arbide, producer: José Antonio Félez, látványtervező: Nereida Bonmatí, vágó: Nacho Ruiz Capillas, szereplők: Óscar Jaenada (Alfredo), Ingrid Rubio (Lucía), Juan Francisco Margallo (Daniel), Angel Facio (Juan), Adriana Domínguez (Alicia)

Alfredo Madridba megy, hogy megvalósítsa művészi álmát. Elképzelése az, hogy a színművészetnek nemcsak a színházban van a helye, hanem a szabadban, a városi terein, parkokban, utcákon. Alfredo társulatának darabja a November, démonokról szól, akik zavarják a járókelőket. Az ember nem a közönség része, hanem az előadás szereplőjévé válik.

Francia filméjszaka - március 27. 20 órától reggelig

20:00:
Az öcsém nősül
(Mon frere se marie)

Az öcsém nősül2006, svájci-francia vígjáték, német felirattal, 95 p
Rendező: Jean-Stephane Bron
Szereplők: Aurore Clément, Jean-Luc Bideau, Cyril Troley
Forgalmazza: Haut et Court

Vinh, akit 20 évvel ezelőtt adoptált egy svájci család, épp esküvőjére készül. Akkoriban édesanyja rakta fel egy Vietnamból induló, illegális bevándorlókat szállító hajóra. Az otthon maradt édesanya megragadja az esküvő kínálta alkalmat, és elutazik ahhoz a sokra tartott családhoz, ahol nagy szeretetben nevelték fel fiát. Ám a tökéletesnek hitt család már régen széthullott. Nguyen asszony váratlan látogatása mindenkit zavarba hoz. Néhány napra újra bele kell bújni a rég elfeledett apa-, feleség-, öccs- és húgszerepbe…. Újra ideális családdá kell válni, szeretetteljes családi légkört kell teremteni, vagyis el kell játszani az idilli boldogság látszatát.

21:40:
12:08 Bukaresttől Keletre
(A fost sau n-a fost?)

12:08 Bukaresttől Keletre2006, Román dráma, vígjáték román nyelven, magyar felirattal, 89 perc
Rendező: Corneliu Porumboiu
Szereplők: Mircea Andreeseu, Teo Corban, Ion Sapdaru
Forgalmazza: Bac Films

Egy kis román falu Karácsony ünnepére készül 16 évvel a Forradalom után. Ezt az időszakot választja Virgile Jederescu, a helyi televízió elnöke, arra, hogy szembesítse a falu lakóit saját történelmi szerepükkel. Két barátjának segítségével, Piscoce-val, a magányosan élő idős nyugdíjas bácsival és Manescu-val, az adósságokkal küzdő történelemtanárral, televíziós vitát indít, melyben szeretne választ kapni arra a kérdésre, amely már régóta foglalkoztatja: a falu, tényleg részt vett a forradalomban?

 

23:20:
Folyók felett
(Bîn El' Widyene)

Folyók felett2006, Tunéziai dráma, arab nyelven, angol felirattal, 85 perc
Rendezte: Khaled W. Barsaoui

Unokatestvérével, Ikbal-lal kötendő házasságának ceremóniáját megszakítva, Aicha megszökik szerelmével, Mahdi-val. Vad hajsza veszi kezdetét, mely elvezeti a szereplőket közös emlékeik helyszínére, illetve a közöttük feszülő viszály okaihoz.

 

01:00:
A Trófea
(Maurice Richard)

A trófea2006, Kanadai történelmi film, 124 perc
Rendező: Charles Binamé
Szereplők: Roy Dupuis, Julie Le Breton, Stephen McHattie, Pierre-François Legendre

Maurice Richard mióta az eszét tudja, hockey játékos szeretne lenni a Nemzeti Ligában. Miután jó néhány évet lehúzott lehúzott egy gyárban, felhúzta lábára a korcsolyát és mindent bedobva elindult, hogy megvalósítsa álmát. Tehetsége és fürgesége mellett lelkesedése és szenvedélyes odaadása tette legendává. A jégen rekordokat dönt, a pályán kívül pedig felháborodást kelt. Csodálatos teljesítménye megdobogtatta a kanadaiak szívét, akik generációkon át megőrizték emlékezetükben. Charles Binamé dokumentumfilmekkel kezdte el pályáját a 70-es években. Filmjeit a kritikusok mellett a közönség is az egekig magasztalta. Műveit neves nemzetközi fesztiválokon mutatták be ahol nem kevés díjjal jutalmazták munkásságát. Művei közül említsük meg: Eldorádó, Hallgass a szívedre, Séraphin, egy ember és a vétke; és minden, ami azóta történt, Gilles Carle vagy a gátakat nem ismerő képzelőerő

03:10:
Pódium
(Podium)

Pódium2003, Francia vígjáték magyar felirattal 95 perc
Rendezte: Yann Moix
Szereplők: Benoît Poelvoorde, Jean-Paul Rouve, Julie Depardieu

Név: Bernard Frédéric: Foglalkozás: Claude François, a 70-es évek ünnepelt énekese. Igen, az a foglalkozása, hogy Claude François-t alakítja, generációjának tagjai közül a leghitelesebben. Ő a művész éneklő és táncoló alteregója, aki 4 vokalistával lép fel. Nagy álma, hogy megnyerje az Alteregók Éjszakája elnevezésű versenyt, melyet fő műsoridőben vetítenek az egyik népszerű tévécsatornán. Nagy álma feleségénél, Véro-nál nem arat osztatlan sikert, így a hírnév vonzása és felesége iránti igaz szerelme között vergődve, végül választania kell. Bálványozott énekeséért vagy Véro-ért rajong igazán?

04:45:
Dikkenek

Dikkenek2006, Francia-belga vígjáték angol felirattal 84 perc
Rendezte: Olivier Van Hoofstadt
Szereplők: Jean-Luc Couchard, Dominique Pinon, Jérémie Renier
Forgalmazza: Europa Corp Distribution

JC és Stef gyerekkoruk óta jó barátok. Elválaszthatalanok. JC a belga széltoló mintapéldánya, akitől nem kell félni, mert csak a szája jár, aki szívesen tart erkölcsi prédikációt, aki nagy szoknyabolond vagyis egy nagypofájú fickó, akit szénaboglya frizurájáról lehet felismerni. Stef pont az ellenkezője. Az igaz szerelmet keresi, de mivel még arra is képtelen, hogy ágyából kitámolyogjon, nehezen fog rátalálni. JC elmagyarázza neki a módszert: el kell jutni A-ból G pontba. Eközben JC és Stef többekkel is találkozik: Claudy-val, aki az anderlechti vágóhidak vezetője és amatőr fotós (a nyers hús a témája), Greg-gel, a telefonjához ragadt kezdő menedzserrel, Natachával, a magával már mit kezdeni nem tudó utcalánnyal, Fabienne-nel, egy jó családból származó ártatlan teremtéssel, Nadine-nal , a tanárnővel, aki a szorzótáblánál jobban rajong a kokainért, valamint Laurence-szal, egy, a ragozással hadilábon álló, de a fegyverével ügyesen bánó rendőrfelügyelővel.

magunkról | üzenj! | ©2006 Grand Café