Az idei sokszínű, őszintébben úgy mondhatnánk, kaotikus március 15-i „négyes ünnephez” a Grand Caféban két esemény kapcsolódott. Az egymás mellettiség különös tartalmi  hozadékát, mint már oly sokszor, most is az élet produkálta, s nem a programgondozói akarat.

Március 18-án a Metanoia Artopedia társulat Benda Balázs 47. születésnapjának előestéjén előadással, könyv- és folyóiratbemutatóval, kiállítással egybekötött eseményt rendezett.

A két produkció két szegedi tragikus sorsú művészt idézett meg, akiknek alkotói ethosza, a világhoz és a fennálló rendszerhez fűződő viszonya fájóan sok hasonlóságot mutat. Helyük a magyar színházi és irodalmi, képzőművészeti hagyományban talán hasonlóan jelölhető meg. Paál István legfőképpen korai rendezői korszaka, Benda Balázs induló, halála miatt soha be nem teljesedhető munkássága egyaránt a magyarországi avantgárd máig kellően nem feltárt értékeihez kapcsolható.

Megindító volt gondolatban értelmezni, egymás mellett látni ezt a két különös életművet, művészi és emberi sorsot, két egymást követő korosztály saját kortársi környezetében emblematikusnak számító alakját. Így vált a tudósító szívében Paál István homage-zsá is a Metanoia Benda Balázs előadása.

Paál István a 70-es, Benda Balázs a 80-es évek kádári idejének szorításában kezdi öntörvényű, a korabeli kulturális térben szokatlannak, ezért veszélyesnek ítélt, rendhagyó művészi pályáját. Paál István, a rendező erős, koherens művészi közösséget teremt maga körül, Benda, a magánzó író és rajzoló legalább olyan erőset, barátokkal, hívekkel, sorstársakkal. Mindkettejük közössége máig megmaradt, sokfelől és sokan érkeztek erre a két eseményre.

     A Petőfi-rock 1973-as felvételét Vági László, a produkció zeneszerzője mentette meg egy többszörösen megdolgozott, újabban digitalizált változattal. A sercegő, homályos, néha alig kivehető képeken is átsugároz a 73-as március 15-ének a jelenben már-már anakronizmusnak ható őszinte pátosza, zsigeri indulata és hitele. Képes felidézni négy évtized távlatából a több száz hallgatóval zsúfolt Auditórium Maximum euforikus hangulatát, amikor a színpadtagok együtt énekeltek és táncoltak az egyetemistákkal. Forradalmi mozgásszínház volt a Petőfi-rock, melynek dramaturgiai csúcspontján, mintegy Krisztusi jelenésként,  az aszkéta alkatú Paál István felmutatta Petőfi arcképével a szabadság ikonját. Az előadás nagyban hozzájárult az Egyetemi Színpad szegedi hányattatásához, mígnem néhány nagyszerű, a Petőfi-rockot is túlszárnyaló előadás után a Paál Istváni korszaknak vége lett Szegeden.
    Benda Balázs fiatal életének hányattatása 1983. március 15-én kezdődött, amikor az általa aktualizált 12 pontot 8 (azaz nyolc!) példányban sokszorosítva terjesztette a városban. Ezért és néhány hasonló cselekedetéért államellenes izgatás vádjával félév felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte az illetékes bíróság. A középiskolából kizárták.
    A szegedi Metanoia Artopedia társulat egy zseniálisan megkomponált performansszal, „Rövűvel” idézte fel az inkriminált esetet ügyészi, bírósági jegyzőkönyvek, valamint az ítélethozatal után keletkezett 3/3-as megfigyelési ügyiratok felhasználásával. Tette ezt egy olyan színpad előterében, melyen Benda különös lényeiből preparált, kis szerkezetekkel életre kelthető, megejtően groteszk alakok nagyszabású panoptikuma tárult fel. Erős jelenléttel részesei voltak az előadásnak a Metanoia emblematikus figurái, tárgyai is. Ebben a varázslatos, furcsa látványvilágban két fantasztikus színésznő – clown-szerű figura – a hatalom hideglelős banalitását a humor és irónia sziporkázóan gazdag regiszterén szólaltatta meg. A Metanoia jellegzetes hangfekvésű, stilizált modorú szövegmondása remekül működtette és leplezte le a nevetségességig kisszerű és gyáva hivatalosság szövegeit, melyek kiváló arányérzékkel megválasztott pontjain Benda egy-egy verse, prózája a katarzis erejével hatott. A mozgalmi dal és a klasszikus zene ellenpontjait tűpontos ízléssel használó előadás lírai keretjátékában egy angyali gyermek – Pán Péter - Benda  –  a költő egyik legszebb versének aurájában a szereplők óvó karjaiból – szárnyra kel.

Most majd elkezdődik,
becsukódik az egyik
és kinyílik egy másik,
és elindulunk, ahogy mások és máshol, a nyitott ablakon át,
egy falevélen, egy papírrepülőn
vagy egy dongó hátán, ahogy már mások is
elindultak és elindulnak az ablakpárkányról a sötétbe, ami
fénylik, és most szállnak az utcák és a házak felett, és lenéznek
a szobrokra és hidakra, az alvó szökőkutakra, köröznek
a város felett, ezen az éjszakán,
amikor könnyű minden
és sokáig tart
és messzire visz.

Grand Café, március 15.
Petőfi napja. Nosztalgikus rekviem Petőfi Sándor és Paál István emlékének. 2001.
Petőfi Sándor naplójából, verseiből, korabeli helytartósági iratokból és besúgói jelentésekből összeállította: Paál István. Zenéjét szerezte: Vági László. Hangszerelte: Pavlovits Dávid, Vági László
Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar Gyüdi Sándor vezényletével, az Egyetemi Színpad tagjai valamint a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatos diákjai
(Felvételről)
Petőfi-rock (az 1973. április 14-i, kiskőrösi előadás felvétele)

Grand Café, március 18.
ORTHOPAID RÖVŰ, a Metanoia Artopédia eseménye Benda Balázs emlékére. Felolvasások, archív hanganyagok, filmvetítések, beszélgetések. Rendezte: Perovics Zoltán.  Színpadkép, látvány: Perovics Zoltán. A Benda Balázs rajzaiból preparált panoptikumot kivitelezte: Kiss Attila Etele. Ruhák: Csuri Anna. Hang: Szokol Szilárd. Szereplők: Erdély Andrea, Kovács Vecei Sára, Jovanovics Józef, Rábel Zsófia, Farkas Tamás, Perovics Anna Johanna
A Kalandos történet című posztumusz kötet (2011, Podmaniczky Művészeti Alapítvány, PRAE.hu, Palimpszeszt Kulturális Alapítvány) és a Jelenkor folyóirat 2012. márciusi számának bemutatása. Résztvevők: Keresztes József, Müllner András, Németh Gábor, Szolláth Dávid

A Grand Caféban március 30-ig tekinthető meg a Benda Balázs rajzaiból összeállított kiállítás.
-gn-