Engedi Emese fut neki az utolsó adagnak az idei szemléről.
Apaföld
A promóciós füzetecskében olvasható:
FIÚ Elmegyek.
APA Jó.
FIÚ Pénzt keresek és a magam ura leszek.
APA Jó.
FIÚ Végleg elmegyek.
APA Menj.
FIÚ Csak így elengedsz?
APA A magad ura vagy.
Még egy pár ehhez hasonló elmés és csavaros párbeszédet lehet hallani Nagy Viktor Oszkár filmjében. Az apa visszatér a börtönből, és megpróbál valamit átadni értékrendjéből a fiának. A fiú mégis ugyanúgy elindul a züllés útján (közben rendszeresen felmenője fejéhez vágja, hogy ,,Sittes!’’), végül passzív módon apja gyilkosává válik. A film hosszú, semmitmondó beállításait már ezerszer láttuk, a Valami Amerika 2 Bűnös városa akár az Apaföld paródiája is lehetne. Ha tehát nincs egyedi képi világ, talán elvárható, hogy legyen valami elgondolkodtató történet, ha már az sincs, legyenek legalább ütős dialógusok, vagy ha ez is veszett ügy, akkor érezzük a kiüresedettséget, vagy az apa és fia konfliktusának feszültségét, ha már muszáj. De hiába, itt még ez sincs meg, hihetetlen, hogy elcammog majd 90 perc, és még ebben az apró emberi viszályban sem merülhetünk el. Valójában rendezői zsenialitás kellene ahhoz, hogy ebből a szinte semmi történetből érdekfeszítő film kerekedjen.
Papírrepülők
Szabó Simon minimális költségvetésű filmje hét cselekményszálon mutatja be a mai pesti fiatalságot. Neki végre sikerült egy őszinte kamaszfilmet csinálnia, valós fiatalokról valódi fiataloknak. Látszik, hogy lelkiismeretes kis stáb áll a munka mögött, melynek alkotói tényleg abban a világban élnek, amiről szólni akarnak. A néző szeme előtt kirajzolódó „ifjúság” teljesen életszerű képet mutat, hosszú ideje először találtam egy filmben ennyi karaktert, akivel tényleg lehet azonosulni. Hibaként talán azt említeném, hogy a pusztán bemutatásnál többet nem igen ad, tulajdonképpen nem bontakozik ki értékelhető cselekmény előttünk, így a filmnek nincsen valódi mélysége. A többnyire amatőr színészgárda néhány kivétellel profi módon játszik, mégis a rendező lélekteli munkája az, amely kiemeli a filmet a szemle felhozatalából.
Pinprick
Bár az amerikai-magyar koprodukció stáblistáján túlnyomórészt magyarok szerepelnek, az amerikai rendezőnek, Daniel Youngnak sikerült teljesen hollywoodi hangulatúvá varázsolnia első nagyjátékfilmjét. A megromlott anya-lánya kapcsolat öregedéstől tartó fele nem is sejti, hogy kislánya egy körözött bűnözőt tart a szekrényében. A férfi egy idő után azonban megunja a gardróbfogságot, és az anya elcsábításával teszi legálissá a lakásban maradását. A bíztatóan erős kezdésnél a néző még nem tudhatja biztosan, hogy a ’szekrényszörny’ nem csak a lány fejében létezik-e, ami egy nagyon érdekes történet kezdetét is jelenthetné. Sajnos azonban amint a férfi kilép a valóságba, a történet egyre inkább egy B-kategóriás thriller felé kezd haladni. A rendező inkább a két nő közti egyre fokozódó feszültségre akarná kihegyezni a cselekményt, amit szépen meg is old, de eközben elsikkad a thriller feszültsége. A lány futása az erdőben kifejezetten béna jelenet, főleg, mert előtte beleszuszakolták a film menetébe terepfutó versenyes múltját. Miután túlvagyunk a film csúcspontján, vár ránk még egy nagy csavar, amivel csak az a gond, hogy értelmetlenné teszi a film kiinduló helyzetét.
Valami Amerika 2
A nyolc éve készült első részt óriási sikerére való tekintettel természetesen nem hagyhatták folytatás nélkül. A három testvér a lottón nyert pénzből leforgatja a Bűnös várost (a vetítés után Herendi Gábor rendező nagy nehezen beismerte, ez egy fricska a magyar ’tarrbéláskodó’ filmeknek – egyébként a film legviccesebb része), ami akkora bukás, hogy mindhármukat a csőd szélére juttatja. Véletlenül a nyomára bukkannak az előző részben pénzestől Amerikába szökő szélhámosnak, akinek persze megint sikerül őket rászedni, így kénytelenek színpadra vinni egy bukott színdarabot. A filmben minden benne van, amit a műfaj megenged, ami felpörgetheti a cselekményt: még több nő, még jobban összezárt szereplők, Csuja Imre, maffiózók, kék majom, minden. Az előző részben a testvérek össze-összefutó, de egyébként külön életet élő cselekményszálai itt a színdarab körül koncentrálódnak, ami túl egyszerűvé, kiszámíthatóvá tenné a cselekményt, ha nem lenne minden második percben valami csavar. Ez a film legnagyobb erőssége is: valahogy nem tűnik erőltetettnek, hogy vagy ötvenszer fordul más irányba az egész történet. Mégis, miután kijöttem a vetítőteremből, csak egy szó jutott eszembe: iparosmunka.
|
