Kelj fel és járj…

Balogh Zsolt tévéfilmjére a csütörtöki filmszemlés vetítésen jó, ha húszan betévedtek. A főhős spéci cuccaival felszerelve vonul el egy roma falucskába megkeresni Kerekes Lacikát (mellesleg Lacika közel járhat az ötvenhez, és a Kerekes elég morbid módon beszédes név). Egy gazdag szekta céltudatos küldöttjeként jött, de leitatják, eltűntetik a mobilját, összetörik az autóját, ráadásul nem mondják meg neki, hol van Lacika. A groteszk film története minimális, mégis teljesen zavarosra sikerült. A férfit szinte azonnal magukkal rántják a semmittevésbe, ez körülbelül a film kétharmadát ki is teszi.

Az ,,illúzió és valóság furcsa találkozását’’ nem fedeztem fel sehol, a főhős leginkább csak részeg a romák pálinkájától, de még ekkor sincs semmiféle álomkép. Idegesítő a tipikus tévéfilmes vágás, a bolond lány figurája még inkább. Azonosulni sem lehet senkivel, mert az ellenszenves környezetnél a főhős épp csak egy hajszállal szimpatikusabb. A nagynak szánt csattanó ilyen felvezetés után már igazán nem tud nagyot csattanni.

A film még a jelenlevők létszámához képest is gyér tapsot kapott.

A belgrádi fantom

A csütörtöki információs vetítésen –versenyen kívül- volt a film ,,világpremierje’’, ahogy felkonferálták. Igazán profi film lett – csak éppen kevés. A történetről ordít, hogy nem volt elég hozzá, hogy kitöltsenek vele 80 percet, de tisztességesen helytálltak. Eszerint Tito uralmának utolsó évében elkötik a város egyetlen Porschéjét, és a rendőrséget nyíltan kihívó tolvajt egy héten át üldözik, míg a nép körében már egész rajongótáborra tesz szert. A Fantom kocsikázásait remekül lehetett volna köríteni a politikai háttérrel, ehelyett itt elintézték Titót 2-3 mondattal az elején és a végén. Az események egykori résztvevői végig kommentálják a cselekményt, csak épp nem mondanak semmit, ami nem nyilvánvaló, és mindent elmondanak, amit az előző már mondott. De a nézőre is átragad lelkesedésük, látszik, hogy annak a sok embernek, aki átélte ezt, tényleg sokat jelent, és elindított valamit. Az aranyos kis szerb rendőrautók és a lopott Porsche macska-egér hajszája meglepően izgalmas és látványos, és szerencsére nem próbálták meg a cselekmény felnagyításával fokozni a feszültséget, irónia viszont van benne bőven. Az operatőri munka (Nagy András, magyar érdem) és a vágás kiváló, a színészi játék is jó, csak a forgatókönyvíró tekinthetett volna ki kicsit jobban a cselekmény hátterére.