| Választék | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
| Grand Café a Facebookon! |
|---|
|
|
| Bejelentkezés |
|---|
| Közhasznúságú jelentés |
|---|
|
A Kép-Szín-Ház alapítvány közhasznúsági jelentései ide kattintva letölthetők. |
| Szavazás |
|---|
| A szerelem sivataga |
|---|
 Szimpózium El Kazovszkij művészetéről. |
| Magyar lagúnák |
|---|
 Darvasi László Virágzabálók című regényének megjelenése alkalmából rendezett irodalmi tanácskozás. |
| "A párbeszéd helyzetébe kerülni..." Hajnóczy Péter (újra)olvasásának lehetőségei |
|---|
|
Ezzel a címmel
szervez tudományos konferenciát a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalom Tanszéke 2008. november 20-21-én, melynek helyszíne a Grand Café. A konferencia programjáért katt ide. |
| Pécs EKF 2010 |
|---|
 A Pécs 2010 EKF kapcsolódó programjai a Grand Caféban. |
| Online felhasználók |
|---|
| Jelenleg 1 vendég és 1 tag online |
| Hírszolgáltatás |
|---|
|
|
|
| A Fassbinder-univerzum |
|
Filmvetítések, szimpózium a szegedi Grand Caféban Szeptember 29 - október 5.
A budapesti Goethe Intézet és a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatásával Szeptember 29.17 óra: Katzelmacher - A vendégmunkás - Digó (1969) 21 óra: Fontane : Effi Briest (1972-1974) Szeptember 30. 17 óra: Martha (1973) 21 óra: Angst essen Seele auf - A félelem megeszi a lelket (1974) Október 1. 17 óra: Satansbraten - Sátánfajzat (1976 21 óra: Die Ehe der Maria Braun - Maria Braun házassága (1979) Október 2. 17 óra: Lola (1981) 21 óra: Lili Marleen (1981) Október 3. A Fassbinder – univerzum Szimpózium A Grand Café a budapesti Goethe Intézet támogatásával Rainer Werner Fassbinder (1946- 1982) életművéből rendez sorozatot, melynek során bemutatja a rendező különböző korszakainak legjelentősebb filmjeit. A 70-es, 80-as években Magyarországon is kultuszrendezővé vált Fassbinder mára szinte ismeretlen a fiatalabb korosztályok számára, filmjeinek recepciója jobbára csak egy régebbi, azóta meghaladott beszédmódban áll rendelkezésünkre. A szimpózium célja, hogy korszerűbb szemlélettel, a kortárs művészeti diskurzusok szemszögéből tekintsen rá az életműre, s szerezzen ismét híveket ennek a kivételesen izgalmas alkotói munkásságnak. 15 óra: A Fassbinder filmek a korabeli filmművészet kontextusában, a „német új film” Előadó: Varga Balázs (ELTE) 17 óra: Ich will doch nur, dass ihr mich liebt – Csak azt akarom, hogy szeressetek Dokumentumfilm Fassbinderről. (1975) 19 óra: Pódiumbeszélgetés „Fassbinder démonai” címmel. Résztvevők: Bán Zsófia író, esszéista, Forgách András író, drámaíró, Kovács Edit irodalomtörténész, Sutyák Tibor filozófus.A beszélgetést Stőhr Lóránt filmkritikus vezeti. Október 4. 13 órától 20.30’-ig: : Berlin, Alexanderplatz (14 részes tv-sorozat, Alfred Döblin regényéből) 1-7. rész (két szünettel) 21. óra: Die Sehnsucht der Veronika Voss - Veronika Voss vágyakozása (1982) Október 5. Fassbinder-sorozat: 13 órától 20.30’-ig: Berlin, Alexanderplatz (14 részes tv-sorozat, Alfred Döblin regényéből) 8-14. rész (két szünettel) A filmeket német nyelven, angol felirattal mutatjuk be. A német újfilm A hatvanas évek közepén-végén induló német új film második hulláma mind a honi, mind a nemzetközi mezőnyben kivételes hatást és sikereket ért el, nemzetközi díjak sora tanúskodik erről. (Fassbinder: Digó - Mannheim, Filmkritikusok díja, 1969; Veronika Voss vágyakozása - velencei Arany Oroszlán, 1982; Fleischman: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban - Georges Sadoul díj, 1970; Herzog: Kaspar Hauser - Cannes, FIPRESCI-díj, 1978; Fitzcarraldo - Cannes, A rendezés díja, 1982; Trotta: Ólomidő - velencei Arany Oroszlán és FIPRESCI-díj, 1984; Wenders: A dolgok állása - velencei Arany Oroszlán, 1983; Párizs, Texas - Cannes-i nagydíj, 1984). Rainer Werner Fassbinder, Wim Wenders, Werner Herzog, Margarethe von Trotta, Wolker Schlöndorff filmjeit erős politikai és társadalomkritikai attitűd jellemezte. Alkotói szemléletüket a közös történelmi tapasztalat, a második világháború német traumájának feldolgozatlansága, a 70-es évek társadalmának „ólomideje”, a a diákmozgalmak nyomába lépő terrorista cselekmények alakíthatták, mindezek filmjeikben különböző szerepet kapnak. Fassbinder például – legalábbis direkt módon – nem reagál az 1968-as nagy társadalmi kataklizmákra. Fontosabb közös tulajdonságuk talán a magány, a kitaszítottság és az otthontalanság szorongató élménye, mely filmjeik alaphangját adja.. A modernista szemléletmódot egyre inkább felváltja náluk a történetközpontú narratíva, majd a bűnügyi film és a melodráma kliséiből építkező műfaji filmek felé fordulás. Fassbinder, a német kultúra ikonja Rainer Werner Fassbinder rendező, fogatókönyvíró, színész 1946. május 31-én született a bajor Bad Wörishofenben, 1982. június 10-én halt meg tisztázatlan körülmények között Münchenben. A rendkívüli tehetségű rendező a korabeli német kultúra ikonja, vezéregyénisége, már halála pillanatában mítosszá vált. Végletesen öntörvényű, alkoholt, kábítószert, szerelmet és munkát egyaránt habzsoló személyisége már-már démonikus hatással bírt alkotói közösségére, melynek irgalmatlan munkatempót diktált, s melyet életre szólóan magához láncolt. Pályáját színházi statisztaként kezdte. 1967-ben a müncheni aetion-theaterhez csatlakozott, 1968-ban megalapította az anti-theatert, de dolgozott brémai, nürnbergi, bochumi, berlini és frankfurti színházaknak is. Drámákat, rádiójátékokat, tévéfilmeket írt és rendezett. Játszott saját és mások filmjeiben. 1971-ben Tango Film néven független filmgyártó társaságot alapított. Filmográfiája: 1965: Der Stadtstreicher – rövidfilm 1966: Das kleine Chaos – rövidfilm 1969 : Liebe ist kälter als der Tod, Katzelmacher, Götter der Pest, Miért lett R. úr ámokfutó? (Warum läuft Herr R. Amok?) 1970: Rio das Mortes – (TV), Das Kaffeehaus – (TV), Whity, Die Niklashauser Fahrt – (TV), Der amerikanische Soldat, Warnung von einer heiligen Nutte, Pioniere in Ingolstadt – (TV) 1971: A zöldségkereskedő (Der Händler der vier Jahreszeiten) 1972: Die bitleren Tränen der Petra von Kant, Wildwechsel, Bremer Freizeit – (TV), Acht Stunden sind kein Tag – (TV, ötrészes) 1973: Welt am Draht – (TV, kétrészes), A félelem megeszi a lelket (Angst essen Seele auf), Nora Helmer – (TV), Martha (TV) 1974: Fontane: Effi Briest, Faustrecht der Freiheit, Wie ein Vogel auf dem Draht – (TV) 1975: Mutter Küsters’ Fahrt zum Himmel, Angst vor der Angst – (TV) 1976: Satansbraten, Chinesisches Roulette, Csak azt akartam, hogy szeressetek (Ich will doch nur, dass Ihr michliebt) – (TV) 1977: Frauen in New York – (TV), Bolwieser – (TV, kétrészes), Despair – Eine Reise ins Licht 1978: Deutschland im Herbst – (első epizód), In einem Jahr mit 13 Monden 1979: Maria Braun házassága (Die Ehe der Maria Braun), Die dritte Generation 1980: Berlin, Alexanderplatz – (TV, tizenhárom részes + epilógus), Lili Marleen 1981: Lola, Theater in Trance – (TV), Die Schensucht der Veronika Voss 1982: Querelle – befejezetlen Filmszínészi alakításai 1968: Der Bräutigam, die Komödiantin und der Zuhälter, Rendező: Jean-Marie Straub 1969: Tony Freunde – (TV), R.: Paul Vasil, Alarm – (TV), R.: Dieter Lemmel Baal – (TV), R.: Volker Schlöndorff, Al Capone im deutschen Wald, R.: Franz Peter Wirth, Frei bis zum nähsten Mal, R.: Korbinian Köberle 1970/71: Matthias Kneissl – (TV), R.: Reinhard Hauff, Der plötzliche Reichtum der armen Leute vom Kombach, R.: Volker Schlöndorff, Supergirl – (TV), R.: Rudolf Thome 1973: Zärtlichkeit der Wölfe, R.: Ulli Lommel 1974: Berlin-Harlem, R.: Lothar Lambert (Önmagát játssza) 1975: Schatten der Engel, R.: Daniel Schmid, (A forgatókönyvet Fassbinder írta) 1976: Adolf und Marlene, R.: Ulli Lommel 1977/78: Der kleine Godard an das Kuratorium Junger Deutscher Film, R.: Helmuth Custard (Önmagát játssza) 1978: Bourbon Street Blues, R.: Douglas Sirk 1981: Kamikaze 1989, R.: Wolf Grimm A magyar címekkel jelölt filmeket Magyarországon is bemutatták, de ma egyetlen Fassbinder filmnek sincs forgalmazói joga, magyar mozikban nem láthatók. (Egyetlen kivétel a Digó c. film, mely a Filmarchívum tulajdonában van, s filmklubokban vetíthető.) A Goethe Intézet támogatásával a Grand Café sorozatban vetített filmek adatai: Vendégmunkás. Digo. (Katzelmacher) 1969. 88’ Írta: saját színdarabja nyomán R. W. Fassbinder, kép: Dietrich Lohmann, zene: Schubert nyomán: Peer Raben, szereplők: Hanna Schygulla (Maries), Lilith Ungerer (Helga), Elga Sorbas (Rosy), Doris Mattes (Gunda), Hans Hirschmüller (Erich), R. W. Fassbinder (Jorgos) Forgatási helyszín: München, - 1969. augusztus (9 nap) A félelem megeszi a lelket. (Angst essen Seele auf) 1973. 93 ’ Írta: R. W. Fassbinder, kép: Jürgen Jürges,zene: archív, szereplők: Brigitta Mira (Emmi), El Hedi Ben Salem (Ali), Barbara Valentin (Barbara háziasszony), Irm Hermann (Krista), R. W. Fassbinder (Krista férje, Eugen) Forgatási helyszín: München, - 1974. szeptember (15 nap) Márta (Martha) 1973. 111’ Írta: R. W. Fassbinder, kép: Michael Ballhaus, zene: archív, szereplők: Margit Carstensen (Márta), Karlheinz Böhm (Helmut Salomon), Gisela Fackeldey (Anya), Adrian Hoven (Apa), Barbara Valentin (Marianne), Ingrid Caven (Ilse) Forgatási helyszín: Konstanz, Ottobeuren, Kreuzlingen, Róma - 1973. július-szeptember (25 nap) Effi Briest (Fontane Effi Briest) 1972-74- 140’ Írta: Theodore Fontane regénye nyomán R. W. Fassbinder, kép: Dietrich Lohmann és Jürgen Jürges, zene: archív, szereplők: Hanna Schygulla (Effi), Wolfgang Schenck (báró Geert von Innstetten), Karlheinz Böhm (Wüllersdorf), Ulli Lommel (Crampas őrnagy), Ursula Srätz (Roswitha), Irm Hrmann (Johanna), Lilo Pempeit (Luise von Briest, Affi anyja) Forgatási hely: München, Bécs, Aeroskobing (Dánia), Schleswig-Holstein (Bredenee-kastély), Neustadt, Brodau) és a Fekete-erdő - 1972. szeptember-október, 1973. október-november (58 nap) Sátánpecsenye (Sátánfajzat)(Satansbraten) 1975-76. 112’ Írta: R. W. Fassbinder, kép: Jürgen Jürges és Michael Ballhaus, zene: Peer Raben, szereplők: Kurt Raab (Walter Kranz), Margit Carstensen (Andrée), Helen Vita (Luise Kranz), Volker Spengler (Ernst), Ingrid Caven (Lilly), Ulli Lommel (Lauf) Forgatási helyszín: München Forgatási idő: 1975. október, 1976. január-február (29 nap) Maria Braun házassága (Die Ehe der Maria Braun) 1978. 120’ Írta: R. W. Fassbinder ötletéből Peter Märthesheimer és Pea Fröhlich, kép: Michael Ballhaus, zene: Peer Raben, szereplők: Hanna Schygulla (Maria), Klaus Löwitch (Hermann), Ivan Desny (Oswald), Gottfried John (Willi), Gisela Uhlen (Anya), George Byrd (Bill) Forgatási helyszín: Coburg, Berlin és a Bavaria Stúdió - 1978. január-március (35 nap) Berlin, Alexanderplatz (13 részes film, epilógussal) Írta: Alfred Döblin azonos című regényéből R. W. Fassbinder, kép: Xaver Schwarzenberger, zene: Peer Raben, szereplők: Günter Lamprecht (Franz Biberkopf), Hanna Schygulla (Eva), Barbara Sukowa (Mieze), Gottfried John (Reinhold), Franz Buchrieser (Meck), Brigitte Mira (Bast asszony), Roger Fritz (Herbert), Karin Baal (Minna), Harry Baer (Richard) Forgatási helyszín: Berlin, München - 1979. június-1980. április (154 nap) Lili Marleen. 1980. 120’ Írta: Lale Andersen A sokszínű ég című önéletrajza alapján Manfred Punzer és R. W. Fassbinder, kép: Xaver Schwarzenberger, zene: Peer Raben (és Schultze-Leip dala a Lili Marleen), szereplők: Hanna Schygulla (Willie Bunterberg), Giancarlo Giannini (Robert Mendelsohn), Mel Ferrer (David Mendelsohn), Karl-Heinz von Hassel (Hans Henkel), Christine Kaufmann (Miriam Gaubrecht), Harj Bohm (Taschner),Karin Baal (Anna Lederer), Udo Kier (Drewitz) Forgatási helyszín: Berlin, München és környéke - 1980. július-szeptember (47 nap) Lola 19981. 113’ Írta: Peter Märthesheimer, Pea Fröhlich, kép: Xaver Schwarzenberger, zene: Peer Raben, szereplők: Barbara Sukowí (Lola), Armin Mueller-Stahl (von Bohm), Mario Adorf (Schuckert), Matthias Fuchs (Esslin), Karin Baal (Lola anyja), Hark Bohm (Völker) Forgatási helyszín: München (Bavaria Stúdió) - 1981. április-május (30 nap) Veronika Voss vágyakozása. (Die Sehnsucht der Veronika Voss) 1981. 104’ Írta: Peter Märthesheimer, Pea Fröhlich, R. W. Fassbinder, kép: Xaver Schwarzenberger, zene: Peer Raben, szereplők: Rosel zech (Veronika Voss), Hilmar Thate (Robert Krohn), Cornelia Froboess (Henriette), Annemarie Düringer (Dr. Katz), Doris Schade (Josefa), Armin Mueller-Stahl (Max Rehbein), Johanna Hofer és Rudolf Platte (az idős házaspár) Forgatási helyszín: München (Bavaria Stúdió) - 1981. november-december „Minden a színházzal kezdődött. Semmi sem kezdődött a színházzal. Fassbinder esetében valószínűleg mindkét állítás igaz. Maga Fassbinder egy interjúban tiltakozott az ellen a beállítás ellen, miszerint ő a színháztól került volna a filmhez. Elmondása szerint színházi működése előtt, 1965-ben sikertelen kísérletet tett arra, hogy bejusson a nyugat-berlini filmfőiskolára (nincs tudomásom arról, hogy valamikor is elvégezte volna), s az is tény, hogy 1965-ben és 1966-ban forgatott már egy-egy rövidjátékfilmet. Meg aztán: mintegy tíz évet foglalkozott színházzal, darabokat írt, játszott, rendezett – mindazonáltal mindig is filmrendezőnek vallotta magát. Másfelől viszont tény az is, hogy színházi tevékenysége (kivált a 60-as, 70-es évek fordulója) meghatározó befolyást gyakorolt filmrendezői munkásságára, filmjeire. Ekkor ismerkedett meg azokkal a művészekkel, színészekkel, akik azután a Fassbinder-csapat „kemény magját” alkották évekig – Kurt Raabbal, Irm Hermann-nal, Ingrid Cavennel, Hans Hirschmüllerrel, Peter Molanddal, Ulli Lommellel, Harry Baerrel s (a személye mellett talán legtovább kitartó) Peer Rabennel; hozzájuk csatlakozott később Klaus Löwitsch, Margit Carstensen, Karlheinz Böhm, Brigitte Mira, Elisabeth Trissenaar – filmjeinek állandó színészei. Amikor Hanna Schygullával együtt megismerkedtek a „kemény maggal”, akkor az már egy szoros színészi-baráti kört alkotott. Ám „formát” Fassbinder ad a társaságnak, amely korábban az action-theater, majd az anti-theater nevet viselte. Előadásaik hamarosan hírhedtté (és híressé) váltak.” Zalán Vince A test nyelve „Korai filmjeiben a szereplők szinte kizárólag azzal töltik idejüket, hogy az ivás és dohányzás orális, a flipperezés és az autózás taktilis gyönyörének valamint a szexualitás és az agresszió nyers kiélésének hódolnak. Két önélvező aktus között pedig tökéletesen közönyös semmittevéssel töltik el az időt, körülbelül olyan öntudatlansággal, mint a birkák a legelés után. Mindezeket az ösztönkiéléseket azonban a szereplők sohasem próbálják élethűen eljátszani, nem imitálják a verekedést, a gyilkolást és a közösülést, hanem csak utalnak rá a megkoreografált ütésekkel, a színpadiasan összecsukló testekkel, vagy a kínosan érzékietlen vetkőzésekkel. Furcsa ellentmondás alakul így ki a különösen életszagúnak gondolt cselekvések és az érzelem- és kifejezésmentes színészi játék között, amit Fassbinder először is dramaturgiailag aknázott ki. A német rendező korai filmjei a hosszú, unott semmittevések és a hirtelen kirobbanó agresszió közt pulzálnak. A színészi játék visszafogása a feszültség kondenzálása céljából tökéletesen illik az ifjú Rainer Werner impulzív és lobbanékony alkatához... Fassbinder első színpadi alakításakor rájött, hogy minél provokatívabban, minél ellenszenvesebben viselkedik, a nézők annál nagyobb mazochista élvezetet lelnek a játékában, és ezt a tapasztalatot átvitte rendezéseire: antihősei már annyira alantasak, hogy a néző ha mást nem is, legalább undort, megvetést, gyűlöletet táplál velük szemben. Fassbinder antihősei a természeti ösztöneiknek és a társadalom szigorú törvényeinek vannak alárendelve. A marionettszerű, mechanikus mozgás az emberek közti hatalmi viszonyok szimbolikus leképezése: a szereplők óramű pontossággal betartják az erőn alapuló alá-fölérendeltségi illetve a patriarchális férfi-nő viszonyokat.” Stőhr Lóránt Tükrök, tükrök és tükrök, tükrök „Megfigyeléseim szerint egyetlen olyan tárgy van, melynek a helye szent Fassbinder filmjeiben, és ez a tükör. Naiv tárgy, ravasz tárgy, önleleplező tárgy. Ideológiamentes tárgy. Tükrök, tükrök és tükrök, tükrök – olyan mennyiségben, és annyiféleképp, hogy öncélúságuk már szinte megható és megrendítő... Fassbinder gyermeki megszállottsággal tesz oda tükröt ezerszer is, ahol vagy nem jut más eszébe, vagy saját tükörarcának rejtett metaforája szükségeltetik. Mert a lendület egyetlen motorja a test, a gondolatoknak is szinte testi megjelenése, ami Fassbinder volt. Narcisztikus gesztus ez, de a brutalitás, a leplezetlenség – adott esetben a saját pusztuló, zsírosodó, ragyás arca – ennek a nárcizmusnak újfajta negativizmust kölcsönöz: nem a szépségét, hanem az idő rombolását, a létidegenséget csodálja meg magán. Minden filmjével kézzelfoghatóan, tapinthatóan is felél valamit ebből a testből, lépésről-lépésre, darabonként hagyja fölfalni magát démonaitól.” Forgách András Giccs? Meg van szenvedve kedves nézők... „Azok a szcenikai vagy képi megoldások, amelyek más rendezők munkáiban talán esztétikai megbicsaklások volnának, Fassbindernél mintegy magasabb igazolást nyernek: nem lehet, hogy Fassbindernek ne legyen igaza. Ugyanis Fassbinder nincs, méghozzá mértéktelenül nincs, úgy azonban, hogy közben a legszilajabbul van: egyfolytában és látványosan jelen van, beledarálta magát a műveibe. Érzelgősség? Ez, kérem, csillapíthatatlan szomjúság játékos (egyben hősies) álcázása. Giccs? Meg van szenvedve, kedves nézők, tessenek nyugodtak lenni. Fassbinderben meglepően, szinte már anakronisztikus mértékben és formában voltak virulensek a német szellem plebejus hagyományai. Nem valamiféle kaszaegyenesítő hőzöngésre vagy sörgőzös bumfordiságra gondolok; az is van benne, de a dolog ennél mélyebb és bonyolultabb és (félve teszem hozzá az újabb közhelyet) veszedelmesebb. Irrungen-wirrungen: eltévelyedések szövevénye, ahol kiderül, hogy nincs is mitől eltévelyedni. Ormótlanság és formaérzékenység, flanc és ujjlenyalás, virágcsokor és verejtékszag, gyöngédség és durvaság, anarchia és érzelmi függőség, életfilozófia és böfögés. Kielégítetlen transzcendens vágyak és immanens tocsogás a csömör határán. Egy kicsit – de csak egy kicsit – minden önmaga karikatúrája; visszájára fordított irónia. „ Márton László Termékeny hibák „Arra az alkotóéra emlékeztet az eljárása, aki nem megvalósít, hanem csupán felmutat egy stílust, egy mintát(mint az Effi Briest, 1972/74), tökéletes szépségű képsoraiban, például az ezüstbróm szürkeségű, éles és pontos, letisztult, a szereplőkkel párhuzamos kameramozgású tájképekben), de mintegy csak azért, hogy első adandó alkalommal megtörhesse azt. Az Effi Briestben többek között (a színészvezetésen kívül) a kiszámíthatatlan tartalmú gótbetűs föliratokkal, narráció és szerepjáték tudatos egymásba csúsztatásával éri ezt el. A későbbi filmjeibenlátott látszólagos műgond és állítólagos korhűség voltaképp csak arra alkalmas, hogy felnagyítsa a szándékoltan elkövetett hibákat, nem pedig, hogy elleplezze azokat. Ezek azonban érdekes hibák, termékeny hibák, stílusértékű hibák, a túlzás hibái, a szenvedély hibái, Dosztojevszkij hőseihez méltó hibák.” Forgách András ...amit történelemnek nevezünk „Azt, hogy milyen volt az akkori Berlin, nem tudjuk meg. Fassbinder számára – hála istennek – tökéletesen közömbös ez a kérdés. Extenzív tabló helyett intim jelenetek százai közepette bukdácsolnak a szereplői, társadalmi összkép helyett elnyúló kamarajátékot látunk. Ebben a végtelenül bensőséges, és ettől rettenetesen csábító és megigéző világban bontakozik ki a pokol. A földi pokol, hisz egyedül ez adatott meg Biberkopfnak. S bár állandóan menekülne, nincs hová mennie. Bármilyen zugban húzza is meg magát, mind ugyanahhoz az egyetlen nagy városhoz tartozik, mely éppen arctalansága, körvonalazatlansága miatt szorongató. A közel tizenöt órás filmben számomra végülis egyetlen helyszín létezik csak: az, ahol Biberkopf éppen tartózkodik. Mintha minden az ő arcának lenne a lenyomata – ezé a kissé szomorú, még nevetve is mélabús arcé, amilyet azok szoktak vágni, akik egy titokzatos tudás birtokában vannak. Legyen az kocsma, panzió, Eva lakása, lépcsőház, vizelde, aluljáró – mindenütt ugyanaz a fojtó nyomottság uralkodik, amit talán még intimnek sem szabad nevezni, és amely végsősorom mindig ugyanazzal szembesíti Franzot: saját reményeinek hiábavalóságával... Ennek illúziótlan feltárása miatt tartom mélyen politikainak ezt a filmet. A politikum ez esetben annak a „mély létezéshiánynak” a megnyilvánulása, amiről Hans-Jürgen Syberberg írt Fassbinder személye kapcsán. Alig-alig tudunk meg ugyan valamit Németország húszas évekbeli történelméről. Annál többet megtudunk viszont a mindenkori történelmi helyzet rétegzettségéről, arról, hogy amit történelemnek nevezünk, az eredendően az ösztöneinkben veszi kezdetét, hogy azután, milliónyi kerülőutat végigjárva ugyanezekben az ösztönökben csapódjon le, hozzájuk találjon haza.” Földényi F. László Érzéki költőiség „… képes olyan főszereplőt tenni a tárgy helyébe, akibe szerelmesnek kell lenni, miközben egyáltalán nem tetszik.Ő az egyetlen rendező, akinek beugrom az összes csapdájába, tehát elfogadom a helyzetet, és annak alapján viszonyulok a figurákhoz. Legtöbbször csúnya szereplőket alkalmaz, de amikor kell, abban a pillanatban beléjük lehet szeretni. Pontosan abba, akibe kell, aki a tárgy szerepében van, szinte mindegy, hogy néz ki, mert olyan a beállítása, a viselkedése, és olyan erők hatnak rá, olyan erőteljes a szívó hatása, hogy az ember mindannyiszor beleesik a csapdába. Amikor már benn ültem a moziban, még akkor sem hittem a szememnek. Mert ráadásul ennek a filmnek a képi világa is nagyon közel áll hozzám, ha egy kicsit hunyorítok, majdhogynem a saját képeimet látom. Volt már egypár, hihetetlenül izgalmas színvilágú filmje, de azokban nem a szín volt a lényeg, és hát mondom, hogy nekem mennyire kedvesek a fekete-fehér filmjei is. A Querelle látványossága nyilván Genet-ből fakad, akinek döbbenetes a nyelve, az egész Genet-hatás háromnegyed része nyelvből áll, és ezt nem lehetett máshogy visszaadni. A párbeszédek, a szöveg nem alkotják a film lényegét, miközben a regényben ez maga az anyag, a szövet és a forma is. A filmben, viszont be kellett hozni egy másik elemet, ami ezt a totális költőiséget, ráadásul rafinált, érzéki költőiséget valami mással megjeleníti, és ez a képi nyelv. A párbeszédek valójában illusztratívabbak, mint a képek.” El Kazovszkij Ajánlott olvasmányok: Rainer Werner Fassbinder. Írások, beszélgetések [szerk., filmográfiát, jegyz. összeáll. Zalán Vince ; ford. Györffy Miklós, Orosz Magdolna]. Bp. : Osiris K., 1996 Bikácsy Gergely: A képzelet anarchistája. Fassbinder olvasása közben.. In: Filmvilág,1997/01, 29-30. p. El Kazovszkij: Csábopera. Querelle. In: Filmvilág. 201/11. 14-17. p. Elsaesser, Thomas: A német újfilm.Bp. Palatinus K. 2004. Forgách András: Egy parvenü démonai. In: Gonosz siker. Bp. Magvető Kiadó, 2000. 20-31.p. és Filmvilág 1995/7. p. 12–18. p. Földényi F. László: Meghalni mindenki fiatal. Berlin Alexanderplatz. In:.Filmvilág, 1997/01. 24-28.p. Földényi F. László: Berlin sűrűjében.(esszék) Kalligram Kiadó, 2006. Győrffy Miklós: Övön aluli melodrámák. Fassbinder három filmjéről. In: Filmkultúra 1991/2, 25-32. Györffy Miklós: A tizedik évtized. A magyar játékfilm a kilencvenes években és más tanulmányok. Budapest: Palatinus Kiadó, 2001. Márton László: R. W. F. palackpostái. In: Filmvilág, 1991/03 31-34. p. Márton László: Bolwieser. A kamera jeges gyöngédsége. In: Filmvilág, 1986/09 09-11. p. Márton László: Berlin, Alexanderplatz. Az együttérzés díszletei. In: Filmvilág, 1988/05. 02-06. p. Raab, Kurt-Karsten, Peter: Rainer Werner Fassbinder vágyakozása. Ford.: Győrffy Miklós. In. Filmvilág, 1986/9, 10, 11, 12, 1987/1. Stőhr Lóránt. Vándorlások. A stílus változásai Bresson, Straub és Fassbinder filmjeiben. In: www.filmkultura.hu/2005 Stőhr Lóránt: Apró differencia. In: Filmvilág folyóirat 2003/03 04-09. old. Stőhr Lóránt: Szenvedéstörténetek. Durva élet – kegyetlen színház. Pasolini, Fassbinder és Mundruczó filmjei. In:Filmvilág folyóirat 2003/03 04-09. Syberberg, Hans-Jürgen: Fassbinder, a médiahős. Ford.: Földényi F. László. In: Filmvilág, 1994/03. 34-39. p. Zalán Vince: Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről. In: Filmvilág, 1982/10 24-30-p. Tarr Béla: Fassbinder Alexe. Berlin Alexanderplatz. in: Filmvilág, 2008. október. 12. p. Schubert Gusztáv: A Weimar-zátonyon. A nagyváros filmregénye. in: Filmvilág, 2008. október. 13. p. Stőhr Lóránt: Többet kívánt, mint vajaskenyeret. Berlin Alexanderplatz. in: Filmvilág, 2008. október. 14-19. p. Elsaesser, Thomas:Rainer Werner Fassbinder. Berlin, Bertz Verlag, 2001. Elsaesser, Thomas:’Fassbinder's Germany. History, Identity, Subject. Amsterdam: Amsterdam University Press, 1996. Freybourg, Anne Marie: Film und Autor : Eine Analyse des Autorenkinos von Jean-Luc Godard und Rainer Werner Fassbinder / Anne Marie Freybourg. Hamburg : Universität, 1993 A Fasbinder Alapítvány honlapja: http://www.fassbinderfoundation.de/ |
|
| Utolsó frissítés ( 2008. október 03. ) |
| < Előző | Következő > |
|---|
| Aktuális | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| V. Nemzetközi Bajuszparti és Farsang - 2011 |
|---|
|
Szőrnövesztésre van még: 163 nap |
